|
|
Tükör Pavilon - Expo2010 magyar pavilon tervpályázat, kiemelt megvétel
Tükör Pavilon Expo2010 magyar pavilon tervpályázat, kiemelt megvétel A tükör, a világot alkotó öt elem egyikének, a víznek, az „élet vérének”, a nyugalom szimbólumának, minden gazdagság és bőség forrásának anyagi megtestesülése, melyben kifejeződik az időtlenség, a pihenés, a törékenység, a némaság, a transzparencia. 
A pavilon kialakításánál arra kerestük a választ, hogyan lehet a Gömböcre jellemző homogenitást, valamint mozgásának dinamikáját visszaadni a lehető legredukáltabb és legegyszerűbb eszközökkel úgy, hogy közben tiszteletben tartjuk egy szellemtelen ipari csarnok adta objektív körülményeit is. A terv lényege: játék a vizuális hatásokkal, játék az emberi aggyal, fantáziával, tükröződésekkel, szemfényvesztéssel. Olyan, az „op art”-ból merített térpszichózissal, melynek során az ember szinte kibillen megszokott lelki és fizikai egyensúlyából, beleszédül a végtelen térbe. 
Egy egyszerű tükröződés révén kiváltott élmény által a tárgyat befogadó építészet méltó egyensúlyba kerül a Gömböc lényegével. Az építészeti válasz, miközben mintha maga is homogén anyagból lenne, egy nagyobb léptékű absztrakt gondolkodással, más eszközökkel, de ekvivalens értékűvé válik a kiállított tárggyal. Elanyagtalanítva az épületet, egy magasabb szintre emelve a profán fizikai hártyát, a vizuális effektekkel szentélyt varázsoltunk a Gömböc köré. Társtervezők, munkatársak: Szakági tervezők: Szabó András Szígyártó Gábor Karneol-Scheibelheffer Alexa Oroszi Tibor Munkatársak: Z. Halmágyi Judit Balajti Zita Expo2010 Mirror Pavilion, Shanghai Mirror Pavilion Mirror is the embodiment of one of the five basic elements: it is the materialized incarnation of water, the „blood of life”, and symbol of calmness, the source of wealth and affluence, which represents timelessness, calmness, resting, fragility, silence and transparency. While forming the pavilion, we were looking for solutions to reflect the homogeneity, and the dynamics of movement of the „Gömböc” pavilion with the most reductive and simple methods, while also considering the objective circumstances of a witless industrial hall. The point of the plan: playing with visual effects, playing with the human brain, imagination, reflections, legerdemain. Playing with space psychosis that comes from „op-art”, during which people almost tip out of the usual mental and physical balance, feel dizzy because of endless space. The architecture gets in balance with the entity of „Gömböc” by an experience generated by a simple reflection. The architectural answer, while it seems like it is made of homogeneous material itself, though using a bigger scale of abstract thinking and different methods, still becomes equivalent with the exhibited object by value. Dematerializing the building, lifting the profane physical layer, we have conjured a sanctuary around the Gömböc. Co-designers, colleagues: Designers: Szabó András Szígyártó Gábor Karneol-Scheibelheffer Alexa Oroszi Tibor Colleagues: Z. Halmágyi Judit Balajti Zita |
|
|
|
